OLASZORSZÁG ÉS A TÉSZTA

OLASZORSZÁG ÉS A TÉSZTA

Hogyan lett Olaszország nemzeti eledele a tészta?

 

Nincs még egy olyan ország, amelynek a neve annyira összefonódott a tésztával, mint Olaszországé. Mindig mindenki azzal jön, hogy az „európai-csizmát” meglátogatva mindenképpen meg kell kóstolni 4 dolgot: a capuccinot, a fagylaltot, a pizzát és a tésztákat. A tortellinit, a spagettit, a canellónit, a raviollit vagy a lasagne-t. És a lista messze nem teljes.

Szinte mindenki ismeri azt a mítoszt, miszerint a velencei kalmár Marco Polo hozta vissza és tette (ismét) népszerűvé a tésztát Itáliában. Korábbról az etruszkok kapcsán hallani a „lagane” (ma lasagne) készítéséről és fogyasztásáról. Ennyi idő távlatából nehéz bizonyítani, hogy végül kihez kötődik. Elintézhető azzal, hogy Európában Olaszország a tészta nagyhatalom.

Az első erősebb hatás a 8. században érte az országot. Az arab invázió sok újat mutatott, és némileg átalakította az étkezési kultúrát. A makaróni készítése ekkor még egész napos, fárasztó munka volt. Az nem ismert, hogy hogyan juttatták el távolabbi vidékekre is, de az bizonyos, hogy az arab hatásnak hála, elég sok különös hozzávalót tettek a tésztához. Például mazsolát vagy fahéjat.

Az 1300-as évekre nagyon megkedvelték a tésztát, mivel kiderült, hogy laktató és hosszú ideig eláll, így a hajózok is magukkal vihették. Ekkor kezdtek kialakulni az új fajták, és könnyebbé vált a készítés is.  A következő fordulópont a 19. században a paradicsom elterjedésével és általánossá válásával következett be.

Az első paradicsomos tészta receptje 1839-ből olvasható. Addig a paradicsom és a tészta összefonódását az a hiedelem akadályozta, amely szerint a paradicsom mérgező.

A felmérések szerint az olaszok évente fejenként 60 kg tésztát fogyasztanak, és ezzel megelőzik az amerikaiakat a maguk 20 kg/fő/éves mennyiségével. Ehhez azonban nem minden tekintetben adottak a feltételek, így például búzából is behozatalra szorulnak. Kell is az alapanyag, mert mintegy 350 féle tészta készül Olaszországban évente. Vannak hagyományos és egyedi tészta fajták, amelyek a régiós szokások függvényében alakulnak. Két folyamatban azonban az esetek többségében megegyeznek. A szakértők szerint ugyanis 2 dolog teszi általában minőségivé az olasz tésztát: az extrudálás*, és a szárítási módszerek.

*képlékeny, pépes anyagok sajtolása felmelegített csigaorsóval; megszilárdulva az felveszi a formázó nyílás alakját.

Forrás: http://www.lifeinitaly.com

Cimkék: