VÁLSÁG KONYHA RÉGEN

Válság konyha régen

Kényszer szülte ételek a szűkösebb időkből

 

1929-et írtak, amikor már világosan látszott, hogy a nemzetközi piacok többé-kevésbé rendet raktak a világháború után. A gazdaság viszont nem reagálta le megfelelően a helyzetet, és a túltermelés világméretű problémákhoz vezetett. Az Egyesült Államokban kirobbant bankválság pedig végiggyűrűzött a világon, és az élet minden területére kihatott. Rengeteg ember – és ország – esett áldozatul a válságnak.

A megélhetési gondok az élelmezés területén is kiütköztek. Csak nézzük azt, hogy 1932-ben, a válság csúcsán például az Egyesült Államok munkaképes lakosságának mintegy 25 %-a volt munkanélküli. A korábbi, önkéntes alapon – jobbára egyházi szervezetek közvetítésével – működő segélyszervezetek már kevesek voltak 12 millió amerikai megsegítésére.

A „soup kitchens” vagyis a leves konyhák jelentősége 1932-re értékelődött fel igazán. Az 1929 novemberében nyitott, és a kapucinusok által üzemeltetett konyha Kelet-Detroitban kb. 1500-3000 ember élelmezését látta el naponta. Az 1930-as években aztán már az állam is közreműködött az étkeztetés fenntartásában.

A leves volt a legegyszerűbb és a leggyakoribb felszolgált étel ekkoriban. Hiszen vízzel minden levest szaporítani lehetett attól függően, hogy mennyien szorultak éppen rá a leveses konyhákra. Ez az ún. „válságleves” receptjén látszik a legjobban: 1/3 rész ketchup, 2/3 rész víz… Nem egy tápláló étel! De alapvetően bármilyen alapanyagot felhasználtak, ami nem volt túl drága. Tésztaleves, kávé leves, perec leves, tejleves. De főételnek akár almás káposzta, vagy főtt, összetört bab és kenyér is kerülhetett az asztalra.

 

 

Forrás: http://www.u-s-history.com